All I can taste is this moment

Nocsak, szegény blog MÉLYEN elhanyagolt volt mindeddig amit azonnal orvosolni kell szegény jólétéért. ;O
Egyszerűen olyan boldogan vettem tudomásul amikor is a drága tanácsadó a suliban kipécézett engem a viselkedészavaraim miatt így yippy, hát nem olyanokat vágott a képembe, hogy olyan alpárian beszéltem szegénnyel, hogy ha nem lenne ilyen türelmes rég kiviharzott volna?! Bár elismerésem, igaza van mindenben, ROHADTUL igaza. A beszélgetésből leszűrte, hogy én képtelen vagyok magamról beszélni ehelyett folyton másokról beszélek vagy általánosságokról és ezt még az állítólagos legjobb barátaim előtt is csinálom. ( Hoppácska, kifigyelt a szünetekben?) Ezért azt a csodás feladatot adta ha nem is neki akkor ide pakoljam ki a leki gondom mivel tudta, hogy eme modern világban a gyerek blogokat ír! :la: Zseniális ez a nő ... tavaly is tiszteltem de most ... nem kap április elsején szivatást, okés. ^^

Mivel "rengeteg" távpontot kaptam a kezdéshez és mivel nekem fel sem tűnt alapvető problémám most komolyan kezdjem azzal, hogy  mennyire hiányzik a családi kúriánk aminek a kertjében kicsinek decemberben már futottam is a hintához a meleg szobából ahol a zongoránk állt ( megjegyzem mindig tüneményes csipkés ruhácskákban kellett járnom akkoriban)és az eget kémleltem mikor ragyog fel a Jézuska csillaga? Vagy a karácsonyi misék mert minden vallásosság elveszett belőlünk? Meglehet, hogy máig egy imát naponta elmondok de az érzés közel sem egy és ugyanaz, hiányolom a kislány önmagamat akinek még őszinte mosolya volt nem úgy mint a mai díszpéldánynak itt aki pötyög. De oh öröm és mámor most el nem kezdem felsorolni azt a rengeteg hazug barátságnak csúfolt emberi kapcsolatot amiben részem volt régen és talán most is, ha így van a naívságom a hibás és a túlzott bizalmam. Kellemes érzés visszagondolni arra, amikor egy illető magához invitált egy napra és az esti séta során egy barátnőjével elkezdtek kacagni egy olyan viccen amit azt hitték, hogy nem értek mert hát miért is érteném, ostoba és hiszékeny vagyok pedig enm kell félteni, értettem kiről szól ... anyám imádott amikor este felhívtam, hogy vigyen haza MOST , ebben a szent pillanatban. Sajnáltam akkor. Kérdezgette mi is történt de én csak durcásan bántottam őt ahogy a mai napig csinálom és a szobámban sírdogálok egyedül mert nincs az az erő ami rávegyen arra, hogy ilyen alapvető gyengeségről beszéljek. Lehet, hogy ezért nem ismerjük egymást hisezn miért ismerjen?! Így is meglep, hogy rémesen sokat tud rólam. A mai napon azzal tett igazán boldoggá, hogy áldását adta a kiköltözésre Angliába 2 év múlva (L) Leültetett és megkérdezte, hogy teljesen komolyan gondolom-e és csak bolintottam ő pedig tudta, hogy ez így is lesz. Már 6 éve hajtogatom, hogy egy tündérlepte ( bezony, HISZEK a tündérekben/szellemekben) házban fogok lakni.


Elnézést tanárnő de hivatkozhatok pillanatnyi gyengeségre amiért nem folytatom? ( ez csak azért van benne mert nyomtathatom ki neki, hogy majd idővel ha van merszem adjam oda neki persze képekekl mert úgy az igazi *3*) Lelki szemetesláda lett szegény blogomból ... most gyászolom szerencsétlent, komolyan, de hősiesen felvidítom majd karácsonykor amit annyira imádok! Ma is olyan boldogan rohangáltam fel s alá ott mint 10 éve, cseppet sem változtam ebben. :P